Tehetséggondozás

Minden szülő azt szeretné, ha gyermeke tehetsége ki tudna bontakozni, segítve őt későbbi pályaválasztásában, vagy abban, hogy sokoldalú, színes egyéniségként, kiteljesedett életet éljen. A tehetséggondozás a szülő számára munkát jelent: a szakköröket, különórákat tervezni, szervezni, újratervezni és finanszírozni kell. És még többször kell rábeszélni, motiválni, segíteni a gyerekünket abban, hogy folytassa a plusz erőfeszítéseket kívánó tevékenységeit, gondosan egyensúlyozva azon a vonalon, ami a „mindenképpen megéri” és az „ez már lehet, hogy túlzás” között van.

A gyerekek sokfélék, különbözőképpen motiválhatóak – van, aki hamarabb elfárad, és van, aki kíváncsi és energikus. Ráadásul az életkoruk változásával a motiválhatóságuk is változik. A nekik szánt tehetséggondozás, külön órák, szakkörök, klubok kiválasztásánál, azok megtartásánál sokszor kell mérlegelni azt, hogy a gyereknek mi a jelenlegi és a jövőbeli érdeke. Ennek eldöntésében szeretnénk kicsit segíteni.

• igény szerint vagy „erőltetve”

A gyermekeknél a sport területén jelentkezik talán legkorábban a bekapcsolódás lehetősége, vannak olyan mozgásformák, amiket már óvodáskorban el szoktak kezdeni (torna, úszás, foci, stb.). A kezdésnél általában a gyermek még nincs túl sok információ birtokában, hogy ez mivel jár, milyen egyéb lehetőségek vannak, a szülőnek nagy a felelőssége a döntésben és az egész lebonyolításban: értelemszerűen ilyenkor hozni-vinni kell az edzésre, kifizetni a rendszeres és az egyszeri költségeket. A zene és egyéb művészeti különórák is indulhatnak a szülő ötletéből, de itt azért gyakoribb, hogy valamilyen érdeklődés, tehetség megmutatkozik a mindennapokban és ez indítja be a folyamatot. Persze sokszor a nagyobb testvér vagy a kortárs csoport hozza be a motivációt. Az iskolába kerülést követően pedig jöhetnek a külső jelzések is, ha egy-egy tantárgyból, vagy általában a tanulásnál nehézségek mutatkoznak, akkor azokban egyéni vagy csoportos fejlesztés keretében szükséges segíteni. Sok esetben tehát a kezdés legalább annyira a szülő döntése, mint a gyermeké – de jó esetben ez a motiváció hamarosan belsővé válik, és a gyermek saját magáért folytatja a szülő miatt elkezdett tevékenységet. 

• szabadidő vagy „munka”

Legyen szó sportról vagy művészetről, sok esetben többszöri próbálkozás után állapodik meg a legtöbb ember egy megfelelő állomáson. Ahol jól érzi magát, a környezet motiváló, érezhetően van fejlődés, eredményes, sikeres – ott mindenki szívesen tölti az idejét. Sokszor elérkezik az a pont, amikor az edző, tanár, mester azt jelzi, hogy további előrelépés is elérhető, de ahhoz az eddigieknél nagyobb idő-, energia- és esetleg pénz ráfordítására lenne szükség: innentől a hobbi valami komolyabb tevékenységgé válhat, ahol már nem a jóllét a fő cél, hanem önmagunk meghaladása, a fejlődés. Ez fontos és motiváló, ugyanakkor ijesztő is lehet, és persze az egyéni különbségek például a kompetitivitás terén meghatározóak ilyenkor. A szabadidő hasznos eltöltéséből így válhat valami akár a mindennapokat strukturáló, elsődleges, már-már munkához hasonlító, folyamatos megfelelést kívánó, ugyanakkor különféle módokon jutalmazó tevékenységgé. Itt természetesen a szülőnek szintén fontos szerepe van a közös döntések meghozatalában, ami persze életkoronként változhat is, hiszen mondjuk egy tornásznál vagy balerinánál már 6-8 évesen meg kell hozni azokat a döntéseket, amiket egy focistánál vagy zongoristánál 12 évesen is elég.   

• konkrét és járulékos előnyök

A tehetséggondozás bármely típusa általában kisebb vagy nagyobb csoportokban kezdődik, ritka a teljesen egyéni formája. A csoportos tevékenységnek a konkrét célon túl is rengeteg személyiségfejlesztő hatása van, itt tapasztalhatják meg a gyermekek (sokszor életükben először) a családon kívüli világ, a kortárscsoport, a külső tekintélyszemély működését, ily módon nélkülözhetetlen szocializációs terep is. Ha valaki gyakorlatot szerez bármilyen területen, akkor ott egyre otthonosabban mozog, eredményesebbé válik, így az önbizalma növekszik, önértékelése emelkedik. Ezek mindenképpen olyan járulékos előnyök, amik az élet egyéb területeire is pozitív hatással vannak. A hasonló érdeklődésű, hasonló helyzetű kortársakkal és akár tágabb csoportot tekintve „sorstársakkal” való kapcsolódás szintén fontos szocializációs tényező, mély és hosszútávú barátságok, rivalizálások, bajtársiasság, fair play, hogy csak néhány olyan dolgot említsünk, amik valódi személyiségfejlesztő hatással bírnak és általában mindannyian ezeken a terepeken találkozunk velük először. 

• ha csökken a motiváció

Időről-időre változik a gyermek motivációs szintje, amit az életkori sajátosságok, a külső környezet és a családi, iskolai viszonyok, események ugyanúgy befolyásolhatnak, mint a csoporttársai, a hierarchiában elfoglalt pozíciója, a kívülről visszaigazolt, illetve a belül érzett eredményessége, sikerei. Természetesen ezzel a helyzettel az edzőnek, felkészítőnek, tanárnak ugyanúgy van dolga, mint a szülőnek is, de azt is figyelembe kell venni, hogy a motivációját mindenkinek belül kell megtalálnia, mert enélkül sem tartós sikerek, sem boldog mindennapok nem képzelhetőek el. Itt is érdemes figyelembe venni a gyermek életkorát, fejlettségét, előtörténetét, és ezek fényében engedni akár megpihenni vagy épp visszaállítani a megszokott rendbe. A kiégés már nagyon fiatalon megjelenhet, ennek megelőzése vagy kezelése mindenképpen a szülő feladata (is).

• befektetés és hobbi

A „versenyistállók” a nagyszerű eredmények mellett sok megtört, frusztrált fiatalt is „kitermelnek”, ugyanakkor az is igaz, hogy sem sportban, sem művészeti területen nem igazán képzelhető el kiemelkedő teljesítmény munka, küzdelem, fájdalom és lemondás nélkül. Tehát folyamatosan szem előtt kell tartanunk, hogy mit miért csinálunk, csináltatunk a gyermekünkkel, mi a jó a családnak a jelenben, mi a gyermek hosszú távú érdeke, mivel segítjük őt egy kiegyensúlyozottabb, boldogabb élethez és mi az amivel már túl sok mindenről kell lemondania, túl nagy árat fizet valami bizonytalan lehetőségért. Ezek általában nehezen eldönthető kérdések és ellenpróba se nagyon van (mi lett volna, ha akkor…?), de mindenképpen fontos, hogy a gyermekkel sokat beszélgetve, az ő aktuális szempontjait minél inkább figyelembe véve, az ő jelenkori és jövőbeli érdekeit összhangba hozva és figyelembe véve próbáljuk egyengetni az útját. Minél több időt, energiát fordít valaki egy tevékenységre, annál jobban távolodik a hobbitól, az önfeledt játéktól és annál inkább tekinthet az egészre befektetésként, amit valamilyen (lelki, érzelmi vagy akár anyagi) elismerés reményében folytat, amit időről-időre mérlegre tesz és értékel. 

A MAZS Alapítvány Jaffe Zsidó Családi és Közösségi Pont többféle módon tudja segíteni a gyermekes családokat. Ezekről itt lehet bővebben olvasni: Jaffe Zsidó Családi és Közösségi Pont.