77 év emlékezete

Január 18. a budapesti gettó felszabadulásának emléknapja.

1945. január 18-án mintegy 68 ezer magyar zsidó menekült meg a biztos haláltól, amikor a szovjet csapatok felszabadították a Budapest belvárosában kialakított gettót. Több ezren azonban már nem élték meg a kerítés lebontását.

A VII. kerületi, úgynevezett nagy gettót hivatalosan 1944. november 29-én állították fel Vajna Gábor, a Szálasi-kormány belügyminiszterének rendelete alapján. A Dohány utca, Nagyatádi Szabó utca, Király utca, Csányi utca és Rumbach Sebestyén utca, valamint a Madách Imre út, a Madách Imre tér és a Károly király út (ma Károly körút) által határolt, mindössze 0,3 négyzetkilométeres, 162 házból álló terület köré deszkapalánkot emeltek, és december 10-én le is zárták. Négy központi kapuját fegyveresek őrizték. A beköltözők a központi fekvésű Klauzál térre érkeztek, ahol ékszereiket, értéktárgyaikat elkobozták.

(…) A felszabadulás előtti utolsó napokban a gettó elpusztításától is tartani lehetett. Egyes hírek szerint a németek le akarták bombázni, illetve a nyilasok tömegmészárlást rendeztek volna a gettóban, mielőtt a szovjetek odaérnek.

A szovjet csapatok végül elérték Pest központját, a gettó 1945. január 18-án szabadult fel. A terület köré emelt palánkot szinte azonnal eltüzelték. Az ostromot 68 000-en élték túl. A gettón belül mintegy 3000 temetetlen holttestet találtak, amelyek többségét a Dohány utcai zsinagóga mellett, tömegsírokban temették el. A gettóban elkapott betegségek miatt a felszabadulás után még további 7500-an rövid időn belül elhunytak.

Január 18-án évek óta nemcsak a budapesti gettó túlélőinek megmenekülésére emlékezünk, ez a magyar zsidó áldozatok százezreinek emléke előtti főhajtás napja is.

Az írás forrása az EMIH Emlékezés 77 önálló weboldala, ahol részletesen lehet olvasni a szörnyű eseményekről, és ahol a túlélők történeteit is meg lehet hallgatni.

A BZSH és a MAZSIHISZ által rendezett megemlékezést pedig itt lehet követni: 77 éve: közös megemlékezés