Kék-fehér léggömbök szimbolizálják a reményt a családokat segítő központ falán
Egy 85 éves fénykép és a Szász Sándor és Gulyás Andrea festőművészek által készített alkotás adta az apropót a Mazs Alapítvány által szervezett eseményre, amin a Csányi7 Közösségi Pont bejáratára a mezüze is felkerült.
A Magyarországi Zsidó Szociális Segély (Mazs) Alapítvány a 7. kerületi Csányi utcában lévő és a Jaffe Zsidó Családi és Közösségi Pontot is magában foglaló Csányi7 Közösségi Ponton látta vendégül partnereit, köztük a szomszédos intézmények, a Csányi5 és a Gólem Színház képviselőit hétfő délután. Az esemény apropóját az adta, hogy a helyszínen működő Narancsliget Adományközpont falán látható, az 1941-es Csányi utcát megörökítő fénykép éppen aznap volt 85 éves.
A ritka fotót adományozója, N. Kósa Judit újságíró mutatta be a vendégeknek, akik előtte még megismerhették a központ falát díszítő új falfestményt, Szász Sándor és Gulyás Andrea festőművészek munkáját. A kék-fehér léggömböket ábrázoló alkotást, amelyet egy eltüntetett vallási közösség traumája ihletett.
Az egybegyűlteket Shaul Taly, az alapítvány ügyvezető igazgatója köszöntötte. Elmondta, hogy a Mazs Alapítvány 35 éve azért dolgozik, hogy jobbá tegye a zsidó közösség tagjainak életét. Ezen időszak alatt számos programot indítottak el, mindig ugyanazzal a céllal: segíteni az embereken és erősíteni a közösséget.
Ezt követően Darvas István főrabbi a zsidó hagyományoknak megfelelően mezüzét helyezett el a Csányi7 Közösségi Pont bejáratának ajtófélfájára. Egyben arra is felhívta a figyelmet, hogy a mezüze önmagában nem ad spirituális védelmet, ahhoz ugyanis arra van szükség, hogy az adott hely olyan formában működjön, amiből ez a spirituális védelem fakad, és akkor a mezüze is el tudja látni azt a szerepét, amire az Örökkévaló szánta.
A falfestmény egyik alkotója, Szász Sándor elmesélte, hogy több lehetőséget is megvizsgáltak, a Mazs munkatársai végül egy részletet választottak egyik korábbi munkájából, amelyet Gulyás Andrea kibővített, és kiterjesztették a központ falfelületére.
A festmény előzménye egy 2012-es kiállításra nyúlik vissza, amelyet Dragomán György íróval közösen hoztak létre a székely szombatos közösség emlékére. Szász Sándor abban a székely környezetben nőtt fel, a nagyszülei a Ceaușescu-diktatúra által elárasztott település közelében laktak. Ez a trauma a festőművész munkáiban is megjelent, és sokat foglalkozott a vallási közösség eltüntetésének témájával, amit személyes történetének érez. Amikor 30 évvel később leeresztették a vizet, és újra meg lehetett nézni a falu maradványait, akkor készült egy fotómontázs-sorozat, ahol megjelent a léggömb szimbóluma.
Szász Sándor úgy érezte azon a helyszínen, hogy erős gyökere van az „ott elsüllyesztett emberi sorsoknak, lelkeknek”, és elkezdte munkáiban a léggömböket olyan tranzitelemekként használni, amelyek „át tudják vinni a lelkeket egy másik helyre”. Így készült el a Felhőatlasz című kollázs 2019-ben, amiből megszületett a Felhőerdő címet viselő festmény. Ennek egy kiterjesztett változata került most a Csányi7 Közösségi Pont falára.
Olyan alkotást szerettek volna Gulyás Andreával közösen létrehozni, amely tükrözi azt a korszakokon átívelő szellemiséget, amelyet a Mazs Alapítvány képvisel, és a festmény a szervezet több évtizedes munkájának legyen a lenyomata.
A Narancsliget Adományközpont pultjában, felnagyítva látható fénykép egy sorozat része, amely a 2-es villamost örökítette meg – mondta el N. Kósa Judit, aki sok évvel ezelőtt talált rá a képre egy antikváriumban. A fotó készítője nem ismert, de annyit tudni lehet, hogy a Belső-Erzsébetvároson keresztül közlekedő 2-es villamos nyomvonalát fotózta végig 1941 nyarán.
A képen éppen a Csányi utcában halad a villamos, az ott látható épületekről N. Kósa Judit több érdekes információt is megosztott. A fotón látható házak egy része például mára biztosan nem létezett volna, amennyiben megvalósul a Madách sugárút nagyszabású terve. A Csányi7 Közösségi Pontnak otthont adó épület akkoriban Malosik János kocsmáros tulajdonában volt, akinek a Csányi utca 11-ben volt kocsmája, amely a második világháborúig működött, majd lebontották azt az épületet, most egy modern ház áll a helyén. A Csányi7 boltozatos mennyezete alapján N. Kósa Judit azt feltételezi, Maloisknak lehetett olyan terve, hogy itt is valamilyen vendéglátó egységet létesít.
Hogy maga a fénykép pontosan mikor készült, azt N. Kósa Judit egy 1941. július 19-i híradásból derítette ki. Ezen a napon az összes újság arról számolt be, hogy a jobboldali közlekedésre való átállás miatt július 21-től ideiglenesen beszüntetik a 2-es villamos belső-erzsébetvárosi szakaszát. Az ideiglenes megszüntetés aztán véglegessé vált, miután felszedték a síneket, a 2-es villamos pedig a ma ismert vonalra, a Duna-partra költözött. A fotós feltehetőleg a megszűnést megelőző napon, tehát 1941. július 20-án fogta a kameráját, hogy utoljára megörökítse, ahogy a 2-es villamos végighalad Belső-Erzsébetvároson.
Előző hír
