Pészach ünnepére

Ezúton szeretnénk boldog ünnepet kívánni, kellemes Pészahot – Chag Sameach! Az ünnep első estéjét ma, április 22-én, második estéjét holnap köszöntjük.

Az idén Izrael népe nehezebb szívvel ünnepel, mint a megelőző, békés években – és az ünneplők most egy széket üresen hagynak a Széder asztalnál, emlékezve a túszokra, imádkozva mihamarabbi szabadulásukért és hazatérésükért.

Egy kis emlékeztető arról, hogy mit ünnepel ilyenkor a zsidó közösség szerte a világon:  

A Pészahot hívják a szabadság ünnepének és az elkerülés ünnepének is. A történet szerint i.e. 13 században Isten megharagudott az ókori Egyiptom népére, ezért rájuk küldte a szörnyű tíz csapást. A zsidók házait azonban elkerülte Isten angyala, és a tíz csapás közül az elsőszülött gyermekek halálától megkímélte őket. Ekkor a fáraó elengedte őket Egyiptomból, ezért ez a szabadság ünnepe is, mert kiszabadultak  a rabszolgaságból. Zmán/hág háhérut. A néppé válás ünnepe is ez, hiszen miután kiszabadultak Egyiptomból és Mózes vezetésével átkeltek a tengeren, a Sínai hegynél a Tóra adásával a zsidók néppé váltak.

A kovásztalan kenyér ünnepének is nevezik. A kovásztalan kenyér, vagyis a pászka (mácá, macesz, laska) volt a szegények és a rabszolgák kenyere. Az egyiptomi fogságból menekülő zsidóknak sem volt idejük és módjuk a tésztát megkeleszteni, ezért maceszt vittek magukkal.

Az ünnep első napja az Egyiptomból való kivonulásra, utolsó napja pedig a tengeren való átkelésre emlékeztet minket. Ez a két nap az igazi ünnep, a közbenső napok csak félünnepek. A nyolcadik (Izraelben a hetedik) napon megemlékeznek a halottakról is, mint minden nagyünnepen.

A Pészah, akárcsak a keresztény húsvét, mindig a tavasszal, a természet éledésének idejében köszönt be, ezért is természetes, hogy a tavasz ünnepe névvel is illetik. Az ünnep után volt az első termések utáni áldozatok bemutatása a szentélyben. A három zsidó zarándokünnep egyike.

Az ókori Izraelben az ünnep második napján kezdődött az árpa aratása. Ehhez kapcsolódik, hogy az ünnep második napján kezdték el az ómerszámlálást is, mely a hetek ünnepén, sávuotkor ért véget (ekkor ettek először új kenyeret). Úgy számolták a napokat (és heteket), hogy naponta egy-egy kalászt félretettek, s ha hét kalász összegyűlt, kévébe (héberül: ómer) fonták őket. Amikor a hét kéve összegyűlt, a következő (az ötvenedik) napon tartották az új kenyér ünnepét, ebből alakult ki később a keresztényeknél a pünkösd.

A zsidók a Pészah előtti napokban minden erjedésre alkalmas (kovászos, vagyhis hámec) élelmiszertől megtisztítják lakást. A tűzhelyet, a tárolókat, és minden étkezéssel kapcsolatos dolgot rituális tisztításnak vetnek alá (kikaserolás – kóser, alkalmas szóból). A hagyomány szerint a pészah előtti héten őrlik meg az addig gondosan tárolt gabonát. Ebből a gabonából sütik szigorú tisztasági előírások betartásával a pászkát, ami csak liszt és víz felhasználásával készülhet.

A Pészahot megelőző napokban a zsidóság adakozik a szegények, rászorulók javára, hogy nekik is legyen pészahi lisztjük (kimhá dipiszhá), és ezáltal ők is teljes értékű ünnepet ülhessenek.

A pészahi Haggáda a zsidóság késő ókori szertartáskönyve, „zsidó szabadság olvasókönyve” amely tartalmazza a Pészah, azaz a kovásztalan kenyér ünnepén tartott Széder-este rendjét. Maga a pészahi este elnevezése is erre a szigorú kötöttségre utal: a széder (סֵדֶר) szó jelentése: ’rend’. Az utolsó vacsora néven ismert esemény is egy széder este volt, amit Jézus Krisztus a tanítványaival töltött. Jézus töltötte be a családfő szerepét, és ő mondta el a Kiddúst.

Az ünnepi est fő célja, hogy a résztvevők is átérezzék a zsidó ősapák üldöztetését, illetve szabadulását. Ezért fogyasztanak jelképes ételeket, továbbá egyes zsidó közösségeknél megjelennek dramatizáló elemek, például a házigazda batyut vesz vállára, akárcsak az egyiptomi fogságból szabaduló elődje.

***

Melyek a Széder tál kellékei? A Széder tálon hat szimbolikus étel van, amelyet kiegészít három macesz, egy pohárnyi sós víz és 4 pohár bor. A szimbolikus ételek:

Zroá: csont vagy csirkenyak/szárny, amelyet nem fogyasztanak el. A zroá emlékeztett bennünket a peszáchi áldozatra, amit valamikor a Jeruzsálemi Szentélyben hozott minden család, és amely szerves része volt a Széder vacsorának.

Máror: keserű fű, torma: a rabszolgaság keserűségére emlékeztet.

Bécá: főtt tojás: a szabad emberek vacsorájának vagy a gyásznak a jelképe.

Chároszet: alma, bor, dió keveréke és a maltert jelképezi, a rabszolgamunkát, a nehézséget.

Kárpász: petrezselyem, salátalevél, de lehet főtt krumpli is. Bemártjuk sós vízbe, hogy emlékezzünk a keserűségre.

Macesz: a kovásztalan kenyér.

Négy pohár bor: a 4-es szám jellemzi az ünnepet; négy kifejezéssel mentette meg a zsidókat az Örökkévaló: (kivezetlek Egyiptom szolgaságából megváltalak benneteket, népemmé teszlek benneteket, megmentelek benneteket); négy allegórikus gyermekről beszél a Hágádá (a Bölcs, a Gonosz, az Együgyű és az, Aki kérdezni sem tud), és négy kérdéssel indul a történet mesélése Széder estén (Miben különbözik ez az este a többitől?).

***

Az idén Pészah első napja egybeesik a Föld Napjával is.

***

És az örök kedvenc, a maceszgombóc leves receptje az ünnepre: Mautner Zsófi maceszgombóc levese