Amikor deportáltak, annyi idős voltam, mint most te
„Amikor deportáltak, annyi idős voltam, mint most te – egy európai történet” („Déporté, j’avais ton âge, une histoire européenne”) című kiállítás volt megtekinthető a Francia Nemzetgyűlésben 2025. január 28-tól január 31-ig.
A holokauszt 80. emlékévében egy magyar vonatkozásokkal is bíró nemzetközi (európai) fotográfiai projektet mutattak be január 27-én a Francia Nemzetgyűlésben, amit Yaël Braun-Pivet, a nemzetgyűlés elnöke nyitott meg.
Karine Sicard Bouvatier fotóművész célja az volt, hogy európai holokauszt túlélőket bemutató fotókból készítsen kiállítást…egy kicsit másképp. Méghozzá oly módon hozva közel a szörnyű történelmi időket a ma emberéhez, hogy a túlélőket fiatalokkal együtt fényképezte le. Fiatalokkal, akik a fotón pont annyi idősek, mint a túlélők a gettóba vagy lágerbe hurcoltatásuk idejében.
Karen csapata tavaly megkereste a MAZS Alapítványt is, és kérte az együttműködésünket. Ennek eredményeként a fotográfiák alanyai között van néhány MAZS Alapítvány által támogatott holokauszt túlélő is.
Karine Sicard Bouvatier ezt az üzenetet fűzte a weboldalán, online formában is megtekinthető csodálatos képeihez:
„15, 16 vagy 17 évesek, 18, néhányan 19… Ezt a kort soha nem felejted el, amikor visszatérsz a haláltáborokból. Három évvel az első projektem, „A deportáltak utolsó útja” („Déportés, leur ultime transmission”) után úgy éreztem, hogy befejezetlen maradt a munkám, és szükségét éreztem, hogy kiterjesszem a projektet Európa más országaiba is. A túlélőkben közös a deportálás okozta szenvedés, a testvér, a szülő halálának fájdalma. Ugyanazokban a táborokban keresztezték egymás útját, együtt tettek meg kilométereket, ugyanazt a csendet és közönyt szenvedték el hazatérésükkor. Fiatal szívükben örökre nyomot hagyott akkori énjük. A deportálás egy európai történet.
Nemzedékek és kultúrák összekapcsolása volt számomra az út – hogy szimbolizáljam és valahogy rögzítsem és tanúságot, hogy továbbadjam a staféta botot a fiatal európaiaknak. Egyben azt is próbáltam megérteni és megértetni, hogy mit jelenthetett gyermekként vagy tinédzserként deportálva lenni a terror különböző helyszínein.
Ez a kiállítás a reményről szól. Az emlékezet továbbadása mellett arról is szól, hogy ebben a közös szenvedésben megjelenjen Európa, megtestesüljön a különbözőségünk, amely egyben a legnagyobb gazdagságunk is. A tanúk továbbadják tanúságtételüket egy olyan időszakban, amikor a jelen megkérdőjelez bennünket.
Sokan közülük a remény és a béke üzenetét osztották meg, az oktatásét, a bárki iránti tiszteletre való folyamatos nevelés üzenetét. Ez az út még nagyobb jelentőséget kap egy olyan időszakban, amikor a szélsőségesség – amelyről azt hittük, hogy eltűnt – ismét érezteti jelenlétét.
Tartsuk életben azokat, akik nem tértek vissza, adjuk tovább az utolsó tanúk szavait a fiataloknak, nyújtsunk kezet mások felé, és képzeljük magunkat a helyükbe – ha csak egy pillanatra is.
https://www.karinebouvatier.com
