Narancsliget költözés: szeptembertől már a Csányi utcában, és a lelkünket visszük magunkkal

A MAZS Alapítvány új közösségi pontot hoz létre a Budapest 7. kerületében lévő Csányi utcában. Néhány támogató programja mellett itt kap majd helyet a Narancsliget Adományközpont és a Jaffe Zsidó Családsegítő Szolgálat is. Az ikonikus Narancsliget átkötöztetése az új helyszínre nagyon sok szervezéssel, tervezéssel jár. A Narancsliget vezetőjét, Varga Veronikát (Ronit) kérdeztük arról, mi fog történni következő három hétben:

Kérdés: Először azt kérdezem, hogy Te, aki már több mint 7 éve itt dolgozol – mit szeretsz a legjobban a Narancsligetben?

Roni: Szeretem, hogy minden nap apró csodákat teszünk. Szeretem, hogy kreativitásomat szabadon kiélhetem. Szeretem, hogy ez egy olyan hely, ahol különböző emberek ugyanazért a célért rengeteget tesznek- mindezt kitartóan, szeretettel, lelkesedéssel. A zsidó kultúrának szerves része az adományozás, és több nagy ünnep fontos eleme a támogatás, az önkéntesség, a micve. Örülök, hogy ezt megmutathatjuk itt is. És örülök, hogy a Narancsliget az a programja a MAZS Alapítványnak, ami mindenkihez szól. A Narancsliget lehetőséget, teret ad nekem arra, hogy összekössek az embereket, szervezeteket egymással. Hogy mennyi embernek lehet segíteni összefogással. És arra is, hogy az újrahasznosításban példát mutassunk.

Kérdés: A Narancsliget önkéntesek nélkül egyáltalán nem működne, ugye?

Roni: Hát nem. Vannak állandó önkénteseink, akik évek óta kitelepülésen-beázásban, cipelésben-pakolásban a gerincét adják a programnak. Minden évben vannak diákjaink, akik épp elkezdhetik a közösségi szolgálatot, és felnőtteket meghaladó energiát tesznek bele, felelősséget tanulnak, megtapasztalják az adományozását nehézségeit és szépségeit. És itt ragadnak. Vannak együttműködés (pl. a Lauder Iskolával) keretiben érkező szülők, akik aztán többet jönnek, mint sejtették, és hozzák a családot is… Minden évben nagyon hálásak vagyunk Nekik, különösen most…

Kérdés: …most a szokásosnál is jobban várjátok az önkéntes segítőket?

Roni: Hogyne! Sose lehetünk túl sokan, de a költözés, és az azt megelőző munkálatok óriási erőfeszítést igényelnek. Szerencsére most is vannak olyan diákjaink, akik a „kötelezőn” túl is jönnek. Őket is beszippantotta, ami a Narancsligetben történik, és töretlen lelkesedéssel dolgoznak. Az állandó önkénteseink pedig a megszokottnál is igyekeznek többet jönni, csinálni, haladni…

Kérdés: A sok önkénteshez valószínűleg sok megható történet is kötődik…

Roni: Igen. Például Pöszke, az egyik diákunk, aki kb. a 80. órájánál tart az 50-ből (😊) az első mosolygó arc, akit nyitás előtt meglátok, és aznap, amikor nem tud bejönni, akkor csak 2-3 órát marad. vagy ott van Marci, aki csak beesett barátjával zárás előtt az utcáról, azzal, hogy „mi ez a hely?!” és pár perccel később már zsákokat hordtak a pincéből, mert másnap reggel mi továbbadományoztunk… és Marci másnap reggel 9-kor ismét eljött vidékről, azért, hogy segítsen… 17 évesen, nyáron. Gyakorlatilag ismeretlenül. Vagy azok az önkénteseink, akik családostul jönnek szerelni, ragasztani, bármizni.

Emberek, akik már nem aktív önkénteseink, de itt van a kezük nyoma. Dávid, akik évekig akármennyi órában a leglehetetlenebb ötleteket is megvalósította, és aki most örül, hogy a költözéskor épp itthon nyaral, így tud jönni segíteni.

Vagy a névtelen turista, aki látja, hogy nagyon hordunk valamit, ledobja a hátizsákját és beáll a láncba. És a szomszédok, akik mindenben támogatnak.

És ott vannak a környékbeli vállalkozók, akik évről évre értékes nyereményeket ajánlanak fel a rendezvényeinkre. Vagy az Önismereti Disco (Verocs és Balázs), akik minden bulinkra igent mondanak, pedig mi nem vagyunk a Művészetek Völgye. Gyakran csak utólag jövünk rá, mennyi érzelem vagy egy napban…

Kérdés: Az adományozók, támogatók közül kik a kedvenceid?  

Roni: Természetesen minden adományért hálásak vagyunk, de mindig vannak adományok, amik különösen kedvesek számunkra. Az emberek többnyire úgy gondolják, hogy a számukra nem szükséges ruhaneműket behozzák… aztán besétálnak, szétnéznek, beszélgetünk, végigjárják a helyet és 1 óra múlva, amikor előkerülnek a pincénkből, már azt kérdezik, minek örülünk a legjobban. Vagy azok az emberek, akik, ha csengettyűre van szükségünk, akkor azt hoznak, ha bizsura, akkor azt. De volt, aki látta, hogy a saját fúrómat hordom be, ezért hozott nekünk egy fúrót 😊.

És persze vannak a „finn zoknik”, amik történetét minden narancsligetes ismeri, évek óta a tél slágere, és szerves részünk….És a kipák, amiket egy Holokauszt túlélő készített nekünk, a MAZS Alapítvány felé érzett hálából.

És az adományok, amik mellé ölelést kapunk…Nagy öröm az is, hogy vannak emberek, akik minden posztunkat megosztják, és viszik hírünket.

Illetve azok az emberek, akik nem „látszanak”, hiszen a zsákpakolós posztok sose mennek nagyot. Pedig mindig több ember nagy munkája az, hogy egy távoli falu képviselői eljussanak hozzánk adományért, hogy legyen pénz benzinre, legyen, aki pakol…

Megható sztori, amikor arról kapunk visszajelzést, hogy családok átmeneti otthonában élő gyermekeknek mekkora örömöt tudunk okozni ruhákkal, néhány játékkal, írószerrel, bármivel.  A hajléktalanok, akiknek valós támaszai vagyunk, és nőnapkor virágot hoznak…Szóval nincs nap meghatódás nélkül.

Kérdés: Hogyan alakulnak most a Narancsliget ügyei a költözéssel? Adományokat hogyan fogadtok, meddig lesz itt a Síp utcában adományátvétel? Nyitva lesz-e a bolt a költözés alatt?

Roni: Augusztusban adományt már nem fogadunk, csak akkor, ha az sitteszsák, vagy erős papírdoboz 😊. Lesz egy őrületes kiárusítás, méghozzá augusztus 12-én kezdődik, aminek utolsó napján, augusztus 22-én éjjel is nyitva tartunk majd. Augusztus utolsó hetében pedig átteleportálunk a Csányi utca 7 szám alá.

Kérdés: Mindent átvisztek az új helyre? Mi lesz azokkal az adományokkal, amiket nem tudunk átvinni?

Roni: Míg egy új látogató elájul attól, hogy mennyi holmink van, addig rendszeres látogatóink már egy ideje jelzik, hogy „csupaszodunk”. A háttérben már jó ideje készülünk a költözésre, hiszen eddig jellemzően mindenre fel voltunk készülve, óriási készletünkből azonnal tudtunk reagálni rengeteg vészhelyzetre, eseményre… (covid első hullámában maszkvarrás a járványkórháznak, menekülteknek ruha, gyermekotthonnak több száz kulacs, vagy bántalmazott nők védett házába bútor, stb.).

Az elmúlt időszakban több falvat, alapítványt, szervezetet támogattunk, mint valaha. Pl. a jelentős méterárú részlegünk 95 %-a került 3 olyan szervezethez, akik ezekből újrahasznosítva csodás termékeket készítenek (Szuno, Moravcsik), de jutott belőle ifjúsági szervezethez (Somer), vagy vidéki gyermekotthon kézműves foglalkozására is. Végül még egy heavy metal fesztiválnak is jutott pár hatalmas fekete anyag…Az utóbbi időben továbbadományoztunk rengeteg dolgot – ha nem is feltétlen nagy mennyiségben, de mindig olyan helyre, ahol nagyon jól jön.

Kérdés: Mekkora lesz az új hely, változik-e a jellege az adományboltnak?

Roni: Kisebb lesz. Nem lesz MINDEN. Volt szerencsém a Corvinus egyetemen részt venni egy előadáson, ahol a diákok egy nagy projekt során az adományboltokkal foglalkoztak. Az ő felméréseik alapján egyértelmű, hogy egyedülálló a Narancsliget működése. Mi voltunk az egyetlen hely, akik szinte bármit befogadtunk. És az egyetlen hely, ahol nincsenek „fix árak”.

Együttműködünk a MAZS Alapítvány többi programjával, társszervezetekkel, az önkormányzattal, rengeteg civil szervezettel, segítünk kutyamenhelyt, szabadfogasozunk, és itt a „Mindenki könyvtára” is.

Most változásban vagyunk, és a változás vegyes érzelmeket hoz magával. De a lelkünket visszük magunkkal, ez nem változik.