Zsidó ünnepek

A legnagyobb közösségi ünnepek a Purim, a Peszách, a Sávuot, a Szukot és a Ros Hásáná és a Hanuka.

Purim a zsidóság megmenekülés-ünnepe. A történet a bibliai Eszter Könyvében található. A Purim szó sorsvetést jelent, s a Perzsiában játszódó események azon pillanatára utal, amikor Hámán – a regnáló Áhásvéros király főtanácsosa – sorsot vet, hogy eldöntse, mely nap lesz megfelelő a tartományokban élő zsidók kiirtására. A sorsvetés Ádár 14-ét jelöli meg erre a napra. A történet hőse Eszter, a zsidó lány, aki identitását álcázva Mordeháj, a nagybátyja segítségével bekerül a palotába és királyné lesz. Amikor leleplezik Hámán összeesküvését, Eszter bátorsága menti meg a zsidókat.

Purim ünnepe a megmenekülés csodáját ünnepli lakomával, jelmezekkel, kereplőkkel, adományokkal és Eszter Könyvének a közösségi felolvasásával. Az ünnepnek négy micvája, azaz parancsolata van: meg kell hallgatni Eszter Könyvének felolvasását, lakomát kell ülni, ételajándékokat kell küldeni és adományt kell adni. Az ünnep egyik kedvelt jellegzetessége az álarcos-, jelmezes bál, mely Eszter könyvének számos meglepő, fordulatos voltára utal. Az ünnep jellegzetes étele a hámántáska, mely barátfüle szerű édesség. Tárgya a kereplő, melynek hangja hivatott Hámán nevét is eltörölni a történet felolvasásakor.

A Pészahot hívják a szabadság ünnepének és az elkerülés ünnepének is. A történet szerint i.e. 13 században Isten megharagudott az ókori Egyiptom népére, ezért rájuk küldte a szörnyű tíz csapást. A zsidók házait azonban elkerülte Isten angyala, és a tíz csapás közül az elsőszülött gyermekek halálától megkímélte őket. Ekkor a fáraó elengedte őket Egyiptomból, ezért ez a szabadság ünnepe is, mert kiszabadultak  a rabszolgaságból. Zmán/hág háhérut. A néppé válás ünnepe is ez, hiszen miután kiszabadultak Egyiptomból és Mózes vezetésével átkeltek a tengeren, a Sínai hegynél a Tóra adásával a zsidók néppé váltak.

A kovásztalan kenyér ünnepének is nevezik. A kovásztalan kenyér, vagyis a pászka (mácá, macesz, laska) volt a szegények és a rabszolgák kenyere. Az egyiptomi fogságból menekülő zsidóknak sem volt idejük és módjuk a tésztát megkeleszteni, ezért maceszt vittek magukkal. Az ünnep első napja az Egyiptomból való kivonulásra, utolsó napja pedig a tengeren való átkelésre emlékeztet minket. Ez a két nap az igazi ünnep, a közbenső napok csak félünnepek. A nyolcadik (Izraelben a hetedik) napon megemlékeznek a halottakról is, mint minden nagyünnepen.

A pészah, akárcsak a keresztény húsvét, mindig a tavasszal, a természet éledésének idejében köszönt be, ezért is természetes, hogy a tavasz ünnepe névvel is illetik. Az ünnep után volt az első termések utáni áldozatok bemutatása a szentélyben. A három zsidó zarándokünnep egyike. Az ókori Izraelben az ünnep második napján kezdődött az árpa aratása. Ehhez kapcsolódik, hogy az ünnep második napján kezdték el az ómerszámlálást is, mely a hetek ünnepén, sávuotkor ért véget (ekkor ettek először új kenyeret). Úgy számolták a napokat (és heteket), hogy naponta egy-egy kalászt félretettek, s ha hét kalász összegyűlt, kévébe (héberül: ómer) fonták őket. Amikor a hét kéve összegyűlt, a következő (az ötvenedik) napon tartották az új kenyér ünnepét, ebből alakult ki később a keresztényeknél a pünkösd.

A zsidók a pészah előtti napokban minden erjedésre alkalmas (kovászos, vagyhis hámec) élelmiszertől megtisztítják lakást. A tűzhelyet, a tárolókat, és minden étkezéssel kapcsolatos dolgot rituális tisztításnak vetnek alá (kikaserolás – kóser, alkalmas szóból). A hagyomány szerint a pészah előtti héten őrlik meg az addig gondosan tárolt gabonát. Ebből a gabonából sütik szigorú tisztasági előírások betartásával a pászkát, ami csak liszt és víz felhasználásával készülhet. A pészahot megelőző napokban a zsidóság adakozik a szegények, rászorulók javára, hogy nekik is legyen pészahi lisztjük (kimhá dipiszhá), és ezáltal ők is teljes értékű ünnepet ülhessenek. 

A pészahi Haggáda a zsidóság késő ókori szertartáskönyve, „zsidó szabadság olvasókönyve” amely tartalmazza a Pészah, azaz a kovásztalan kenyér ünnepén tartott Széder-este rendjét. Maga a pészahi este elnevezése is erre a szigorú kötöttségre utal: a széder (סֵדֶר) szó jelentése: ’rend’. Az utolsó vacsora néven ismert esemény is egy széder este volt, amit Jézus Krisztus a tanítványaival töltött. Jézus töltötte be a családfő szerepét, és ő mondta el a Kiddúst. 

Az ünnepi est fő célja, hogy a résztvevők is átérezzék a zsidó ősapák üldöztetését, illetve szabadulását. Ezért fogyasztanak jelképes ételeket, továbbá egyes zsidó közösségeknél megjelennek dramatizáló elemek, például a házigazda batyut vesz vállára, akárcsak az egyiptomi fogságból szabaduló elődje.

Sávuot a hetek ünnepe, a Pészah utáni 50. nap. A zsidók az Egyiptomból való megszabadulást követően a Szinai hegy lábánál megkapták az Örökkévalótól a törvényeket. Szövetséget kötöttek Istennel, hogy megtartják a parancsolatokat, ők is, és az utánuk jövő nemzedékek is. A zsinagógákban Sávuot ünnepén felolvassák a tízparancsolatot. A pészachi fizikai szabadulást a sávouti szellemi szabadulás követi. Mezőgazdasági ünnep és az ómerszámlálás időszaka is: Pésachot követően az árpa kalászából mindig egyet félretettek, kévébe fonták (omér), és 50 nappal később, amikor megvolt 7 kéve, akkor tartották az új kenyér ünnepét. Ilyenkor tejes ételeket esznek és virágokkal díszítik a zsinagógákat. Sok zsinagógai közösségben ekkor ünneplik meg a Bát Micvákat, azaz a 12 éves lányok felnőtté válását. Szokás egész éjjel ébren lenni és tanulni a Tórát.

A Rosh Hasana az év feje, az új év kezdete. A kétnapos ünnepen az ember teremtésének évfordulójára emlékezünk. Ezzel veszi kezdetét a tíz bűnbánó nap, melynek betetőzése Jom Kipur, azaz az Engesztelés Napja. A zsinagógákban megfújják a sófárt, hogy felébresszék a hívek szívében a megtérés vágyát és felhívják a figyelmet a közelgő „Félelmetes Napokra”.

Az ünnep egyik szokása a táslih szertartás, melynek keretében folyóvíznél úsztatják el a bűneiket. Bocsánatot kérnek és megbocsátanak azoknak, akik ellenük vétettek. Ezt követik a „bűnbánó napok” és Jom Kipur, a szombatok szombatja, az engesztelés napja: ekkor pecsételik le azt az ítéletet, amit Ros Hasanakor, a zsinagógai új év napján hozott az Örökkévaló – arról, hogy a jó vagy a rossz könyvbe írattattunk-e be. Jom Kipur a zsidó év talán legmagasztosabb napja, böjt és gyásznap.

Szukot, a sátoros ünnep a Ros Hásáná és Jom Kipur komoly és magasztos hangulata után örömöt és vidámságot hoz a nagyünnepi hónapba. A pusztai vándorlásra emlékeztet és kifejezi az Isten gondviselésében való bizakodást és hitet – ahogyan a Mindenható a pusztában gondoskodott népéről, úgy ezután is fog. Az aratás, a betakarítás ideje. Ekkor a zsidók lomb-sátrakba, sátorba költöznek, legalább az étkezések idejére, hogy emlékezzenek arra az időre, amikor őseik negyven évig vándoroltak a sivatagban. Az ünnep kelléke a sátor mellett az ünnepi csokor, a luláv, amely 4 növényből áll: etrog, pálmalevél, mirtuszág, fűzfagág. A hívő zsidók a csokrokkal fejezik ki örömüket Isten előtt, áldást mondanak. A sátrat szokás nagyon szépen feldíszíteni. A zsinagógában ilyenkor a luláv csokorral mennek a gyülekezet tagjai körbe és körbe.

Szukothoz tartoznak még a különleges ünnepi vendégek, nevük az uspizin, mely arameus szó vendéget jelent. Ábrahám, Izsák, Jákob, József, Mózes, Áron és Dávid jönnek vendégségbe Szukot egyes napján a sátorba. Sok helyen ma már női vendégeket is várnak a sátorba.

A Hanuka a fény ünnepe: nyolc napos ünnep, amely a zsidóknak a szíriai görög hódítók felett i.e. 165-ben aratott győzelmére, a jeruzsálemi szentély visszafoglalására, megtisztítására és újraavatására, valamint a nyolc napon át égő mécses csodájára emlékeztet. Maga a Hanuka szó felszentelést jelent, és arra utal, hogy a hellén hódítók ellen a Makkabeusok által folytatott szabadságharc győzelme után a bálványokkal megszentségtelenített jeruzsálemi szentélyt újra felszentelték. 

Különleges kilencágú gyertyatartóban gyújtanak gyertyát, minden nap eggyel többet, hogy arra a csodára emlékeztessen, mely szerint, amikor a makabeusok felszabadították a szentélyt, meg szerették volna gyújtani a menóra lángjait, de csak egy pici korsónyi olajat találtak, mely nem volt elég. Csoda történt azonban, mert az olaj nyolc napon át égett. A hanukia lángjánál szokás trendellivel (pörgettyűvel) játszani és olajos ételeket enni, mint például a fánk.

***

A MAZS Alapítvány a csapatával megemlékezik a jeles zsidó emléknapokról és a klienseivel együtt az ünnepnapokról is. 

A Jaffe Zsidó Családsegítő havonta egy alkalommal családi napot tart, amely tematikusan foglalkozik az aktuális ünneppel. 

A Jaffe munkatársai Pészahra ünnepi csomagot küldenek a klienseiknek – ezt a Pészahi Box-ot a Bálint Ház készíti. Szintén a Jaffe támogatásában Pészah alkalmából a Bálint Házban szervezett széder vacsorához lehet csatlakozni.  

A Lauder Javne Iskola Micve csapatával közösen szervezett Hanukai Csodavárók projekt keretében a Lauder iskola diákjai és családjaik Jaffe-s gyerekeket ajándékoznak meg, hogy szebbé varázsolják számukra az ünnepet. 

A Holokauszt Túlélőket Támogató Program Hanukára saját készítésű naptárat küld kliensei számára – a túlélőknek és a Jaffe által támogatott Családoknak is. 

 Ros Hashana alkalmából a MAZS képeslapot küld a klienseinek. A Holokauszt Túlélőket Támogató Program klienseit születésnapjukon telefonon köszöntik fel a szociális munkásaink.

A MAZS Alapítvány Jaffe Zsidó Családsegítő szolgálata többféle módon tudja támogatni a holokauszt túlélőket és a gyermekes zsidó családokat. Ezekről itt lehet bővebben olvasni: Holokauszt Túlélőket Támogató Program és Jaffe Zsidó Családsegítő Szolgálat szolgáltatásai.