Időskori szocializáció, társas élet

Nem minden idős magányos, mégis talán az ő korosztályuk a legveszélyeztetettebb ebből a szempontból. Márpedig a krónikus magány ugyanúgy lehet a korai halál okozója, mint naponta tizenöt szál cigaretta elszívása, úgyhogy érdemes tenni ellene. A magányosság kellemetlen érzése szubjektív. A kutatók azt tapasztalták, hogy a magányosság nem függ attól az időmennyiségtől, amit valaki másokkal vagy egyedül tölt. Inkább a kapcsolatok minősége, semmint a mennyisége a meghatározó.

„Természetünknél fogva társas állatok vagyunk, ezért hajlamosak vagyunk jobban működni, ha közösségi környezetben vagyunk, és másokkal vagyunk.” Sajnos az idősek nagyobb valószínűséggel szigetelődnek el vagy tapasztalják meg a magányt, mint a lakosság többi része.

Szerencsére a szocializáció bizonyítottan az egyik leghatékonyabb módja annak, hogy az idősek javítsák mentális egészségüket. A szocializáció javítja a hangulatot, a megismerést, a memória felidézését, és összefügg az egészséges viselkedéssel, beleértve a testmozgást is.

Az idősebb felnőttek társadalmi elszigeteltségét és magányosságát olyan egészségtelen viselkedési formákkal is összefüggésbe hozták, mint a fizikai inaktivitás és a dohányzás. A magányos és elszigetelt időseknél magasabb volt a rossz fizikai és mentális egészségi állapot aránya. Ezenkívül a korlátozott szociális életet élő egyének nagyobb valószínűséggel szenvednek a következő egészségügyi problémáktól:

• magas vérnyomás
• koszorúér-betegség
• szívelégtelenség
• depresszió
• szorongás
• Alzheimer-kór (és a demencia más formái.

Az időseknél megnő a magányosság és a társadalmi elszigeteltség kockázata. Elszigeteltségük kockázatát növelő tényezők közé tartoznak:

• 80 év feletti életkor
• krónikus egészségi állapot
• korlátozott kapcsolat a barátokkal és a családdal
• erőforrások hiánya.

Fontos megérteni a társadalmi elszigetelődésre hajlamos idősek lehetséges egészségügyi kockázatait. A társadalmi elszigeteltség jelentősen növeli a személy minden okból bekövetkező korai halálozás kockázatát. Ezek a kockázatok vetekedhetnek a dohányzás, az elhízás és a fizikai inaktivitás kockázatával, különösen az idősebb felnőttek esetében. A magány és a társadalmi elszigeteltség a demencia körülbelül 50%-kal, a szívbetegség 29%-kal és a stroke 32%-kal megnövekedett kockázatával hozható összefüggésbe.

Az idősebb felnőttek szocializációja sokféle formát ölthet. Már kilenc hónapos következetes szocializáció után javuló életminőségről figyelhető meg, ha a tevékenységekre hetente egyszer kerül sor, körülbelül egy órán keresztül. A minőség – és a következetesség – itt a mennyiség fölé kerekedik. A társadalmi elszigeteltség és magányosság csökkentésére irányuló beavatkozások áttekintésében a kutatók a pozitív hatást mutató tevékenységek közös jellemzőiről számoltak be:

• A tevékenységeknek alkalmazkodóképesnek kell lenniük: fontos, hogy az idősek olyan tevékenységeket folytassanak, amelyek megfelelnek az érdeklődési körüknek. A társas tevékenységek hatékonyabbak, ha alkalmazkodni tudnak az egyén igényeihez.
• Az időseket be kell vonni a tevékenység kiválasztásába és megtervezésébe: Kutatások kimutatták, hogy a tevékenységek hatékonyabban csökkentik a magányt, ha az időseket bevonják a tervezésbe. Az idősek gyakran lekezelőnek találják a mások által szervezett tevékenységeket.
• A produktív tevékenységek jobbak, mint a passzív tevékenységek: A „cselekvés”, szemben a nézelődéssel vagy hallgatással, hatékonyabb a magányosság elleni küzdelemben. A cselekvés gyakran több cselekvést, kreativitást jelent, és gyakran egy közös cél felé irányul.
• A csoportos és az egyéni tevékenységek egyaránt hatékonyak: Nem kell sok ember között lenni ahhoz, hogy a társas érintkezés előnyeit élvezhessük.

Ahogy az emberek idősödnek, természetes tendencia, hogy kevésbé lesznek aktívak. Idővel az idősek belerokkanhatnak az inaktív rutinba, és egyre inkább ülőhelyzetbe kerülnek. Sok idős ember számára könnyebb egyedül tévézni, mint elmenni a barátaival szórakozni vagy beiratkozni egy edzésprogramba. Az idősebb felnőtteknek proaktívnak kell lenniük az aktivitási szintjüket illetően, különben egészségük romlani fog. Néhány ötlet és lehetőség az idősek szocializációjának növelésére:

• Családi programokon való részvétel, azok megszervezése
• Csoportok gyógytorna órák és gyalogló csoportok (különösen ajánlott a Nordic Walking)
• Közös étkezések barátokkal
• Könyvblub vagy könyvtárlátogatás, múzeumok látogatása
• Csoportos kirándulások (pl. a helyi önkormányzatok vagy facebook csoportok szervezésében)
• Rendszeres telefonhívások és videokonferenciák a barátokkal és a családdal, online kortárs csoportokhoz való csatlakozás
• Bingó, billiárd, társasjátékok vagy kártyajátékok
• Úszás és vízi aerobik
• Önsegítő csoportokban való részvétel
• Önkénteskedés civil szervezetnél
• Emlékiratok írása
• Továbbtanulás, élethosszig tartó tanulás tanfolyamon vagy felsőfokú oktatási intézményben
• Kreatív alkotó csoportokba/tanfolyamokra való beíratkozás
• A helyi közösség (pl. önkormányzatok szervezésében vagy a társasházban) által szervezett eseményeken való részvétel.

Nagyon fontos ezekben a bonyolult lelki folyamatokban, hogy a család ajánljon támogatást és bátorítást, javasoljon nekik olyan tevékenységeket, amelyeket élvezhetnek, és vonja be őket a családi eseményekbe. Emellett segítsenek nekik klubokat vagy csoportokat találni, amelyekhez csatlakozhatnak, és segítsenek leküzdeni a szocializáció előtt álló akadályokat.

A MAZS Alapítvány Holokauszt Túlélőket Támogató Programja színes palettát kínál a kliensei számára ahhoz, hogy társasági életük idősebb korukban is kellemes pillanatokat szerezzen. Ezekről a programokról bővebben itt lehet olvasni: Szocializációs Programok.

források: Seniorlife.com; kronikaonline.ro; www.walkermethodist.org; moniami.io; integracare.com