Két kötelességünk a Földön

A Szarvasi Szenior üdülés óriási népszerűségnek örvend a MAZS Alapítvány által támogatott magyar holokauszt túlélők körében. Közülük sokan évente egyszer itt töltenek el 6 nap pihenést, amelynek az a célja, hogy biztonságos, közös kikapcsolódást nyújtson. Az idén különösen nagy izgalmak előzték meg a szervezést, hiszen a Covid járvány miatt 3 évig szünetelt a program.

Ebbe a közel egy hét együttlétbe sok minden bele tud férni: a kulturális programoktól a kreatív elfoglaltságokon át a testmozgásig. Az esti koncert mindig a hét fénypontja, amelyre  a MAZS visszatérő vendégként örömmel hívta meg az idén is Dr. Nógrádi Gergelyt, a Frankel Leó úti Zsinagóga főkántorát, hogy énekével ismét elvarázsolja a hallgatóságot. Ezzel és más érdekességekkel kapcsolatosan kérdeztük Gergelyt.

Önt a közösségben leginkább a Frankel Leo utcai zsinagóga főkántoraként ismerik, aki nem mellesleg magyar és külföldi zeneakadémiákon tanult énekelni, neves tanároktól. Melyik iskolát tartja igazi alma mater-nek, hova húz vissza a szíve a leginkább, és miért?  

NG: Fantasztikus tanáraim voltak az ELTE bölcsészkarán és a Liszt Ferenc Zeneakadémián, legnagyobb hatással mégis a kőszegi Jurisich Miklós Gimnáziumban töltött középiskolai évek voltak rám. A szüleim mellett az a szigorú iskola, annak az iskolának a tekintélyes, ugyanakkor jóindulatú és velem különösképp türelmes tanárai, valamint a nyolcvanas évek Kőszegének „levegője” tett azzá az emberré, aki ma vagyok.

A kántori tanulmányokat az ORZSÉ-n végezte. A sok opera és színházi fellépés után (nem kisebb helyeken, mint a Carnegie Hall, a Concertgebouw, a Zeneakadémia) ez nem egy szokványos pályaorientáció egy énekes számára – mi indította el Önt ezen a pályán?

NG: Bár a család jó ideje szerette volna, hogy kántori pályára lépjek, sokáig elhárítottam a lehetőséget. Aztán történt valami, ami visszavezetett a gyökereimhez: 2008 táján zsidóságunkban támadtak meg bennünket édesapámmal a klasszikusok újrameséléséért. Dacból kezdtem kántori tanulmányokba, de ma már végtelen hálás vagyok azoknak, akik akkor megtámadtak, mert akaratlanul is életem második legfontosabb hivatásához „űztek”.

Mi a legfontosabb hivatása? 

NG: Az apaság. Most talán mosolyognak néhányan, ám meggyőződésem, hogy nincs felelősségteljesebb (és nagyobb felkészültséget igénylő) „szakma” a szülői hivatásnál.

Ön sokoldalú művész, a zenén kívül sok más izgalmas területtel is foglalkozott: színházzal, médiával, újságírással. Számomra – talán különlegessége miatt -, a legizgalmasabb az, hogy gyerekeknek is írt könyveket, egyet ráadásul az édesapjával közösen. Honnan jött az ifjúsági irodalom? Mi „A bölcs gyerek könyvének” fő üzenete? Kinek ajánlja?

NG: Az irodalom természetes közegünk volt odahaza, lévén édesapám író (Nógrádi Gábor). Az éppen vele közösen jegyzett bölcs gyerek könyve pedig mindenkinek szól: amolyan füveskönyv, mely az életünkből hozott példákon keresztül igyekszik rámutatni az emberi lét alapigazságaira. 

Ön rengeteget írt, több mint 50 könyvet: az ifjúsági irodalom mellett életmód-könyveket , regényeket, novellákat, memoárt és dolgozott társszerzőként riportkönyveken, életrajzi könyveken. Melyik könyve(i) áll legközelebb a szívéhez, és miért? Jelenleg is foglalkozik-e könyvírással?

NG: Igen, folyton és rendíthetetlenül írok, épp most fejeztem be Fekete Flamingó című új regényemet. 

Ahogy egy szülő nem tud különbséget tenni a gyerekei között, úgy talán egy író sem igen képes rangsorolni a műveit. Mindegyik írásomat másért szeretem, de ugyanúgy. A Brunar-sorozat két óriásregénye, mondjuk, iszonyatos munka volt, de Az emberszerelő, az Agenor, az Amikor a bosszú angyala sír, vagy a Hátborzongató históriák ugyanúgy a szívem közepében van, a gyerekkönyvekről (Vau! Nyau! Balhés Beni naplója, A csodakosaras, Misu és a piros kenu stb.) nem is beszélve.

Sorozatot jegyez „Klasszikusok újramesélve” címen. Aki próbált már a gyerekének segíteni elolvasni az Egri Csillagokat vagy a Kőszívű Ember Fiait, az szerintem magyarázat nélkül is érti – de kérem, mondjon pár szót arról, honnan jött és mi volt az ötlet, a szándék  a sorozat elindításával.

NG: Semmi újat nem találtunk ki édesapámmal. Író-olvasó találkozókon azt tapasztaltuk, hogy a gyerekek nem olvassák a nagy irodalmi klasszikusokat, s megnéztük, hogy mihez kezdenek ezzel a jelenséggel szerte a világban. Láttuk, hogy mindenhol újramesélnek. Persze, nincs új a Nap alatt: a Bibliát sem eredeti terjedelmében és fordításában olvassák a mai gyerekek, de Móricz is átdolgozta Kemény Zsigmond és Tolnai Lajos egy-egy regényét, és Karinthy Micimackója is más, mint Milne eredetije. A sort hosszan folytathatnám. 

Ön nem csak Európa első számú kántorhangja – hanem visszatérő vendége a Szarvasi Szenior tábornak is, ahol a MAZS Alapítvány által támogatott magyar holokauszt túlélők tudnak eltölteni egy tartalmas, programokkal teli hetet, és biztonságos környezetben kikapcsolódni. Milyen érzés Önnek az itteni fellépés (az itt résztvevők rajongása) – mit jelent ez a közönség az Ön számára?

NG: A szarvasi Szenior Táborban sok éve egészen különleges élményben van részem: a „nézők” nemcsak a szüleim lehetnének az életkoruk alapján, de olyan szeretettel is fogadnak, mintha a fiuk volnék. Azt hiszem, a sok-sok lehetőség és választás mellett két „kötelességünk” van a Földön: jól érezni magunkat, valamint segíteni másoknak jól érezni magukat. A szarvasi Szenior Táborban mindkét „kötelességemnek” eleget tehetek.

A MAZS Alapítvány 2012 óta szervezi meg minden évben a Nemzetközi Szarvasi Zsidó Ifjúsági Tábor üdülőközpontjában a holokauszt túlélő kliensei számára a közös pihenést, mely biztonságos szórakozást és remek kóser konyhát biztosít az ott nyaralóknak. Az itt felüdülők gondtalan nyaralását a MAZS Alapítvány szakmai csapata és sok önkéntes segítő részvétele teszi lehetővé. A Szarvasi Szenior Tábor rendkívül népszerű az idős túlélők között, akik élvezik és értékelik ezt a különleges lehetőséget, amellyel kapcsolatba léphetnek egymással, találhatnak új vagy fenntarthatnak régi barátságokat. A MAZS Alapítvány klienseit elkísérik a táborba szociális munkásaik, illetve kérésre gondozóik is.