Pontosan 80 évvel ezelőtti március 19.
Március 19.-e van. Ez a dátum és a Holokauszt 80. emlékév mindannyiunknak fontos: pontosan 80 éve, 1944. március 19.-én ellenállás nélkül vonultak be a náci német csapatok Magyarországra.
Elkezdődik a Holokauszt 80. évfordulójának emlékéve. Szinte minden zsidó szervezet készül valamilyen programmal, ahogyan a MAZS Alapítvány is fog. Megoszlanak a nézetek, hogy a H80 emlékévben pontosan mire is emlékezünk, mit nem akarunk elfejteni – hiszen 1944. és 1945. éveiben mind megnyílt, mind bezárult a pokol.
Magyarországon a gettósítás 1944. április 16.-án, a tömeges deportálások május 15.-én kezdődtek. Az Adolf Eichmann által irányított német törzskar a magyar közigazgatás és a csendőrség közreműködésével néhány hónap alatt 437 ezer vidéki zsidót hurcolt haláltáborokba. Július elején Magyarországon már csak a munkaszolgálatos századokban és Budapesten voltak zsidók. Eichmann tervének megfelelően a fővárosi zsidóság elhurcolásának kellett volna következnie. A deportálást megelőző koncentrációra Budapesten júniusban került sor. A Belügyminisztérium döntése alapján a budapesti városvezetés a hónap közepén 2600, elszórtan elhelyezkedő épületet választott ki, ezekbe kellett június 24-ig átköltöznie az összes budapesti zsidónak. A sárga csillaggal megjelölt házak rendkívül zsúfoltak voltak. Az elhagyott mintegy 28 ezer zsidó lakást lepecsételték, majd megkezdték az ingatlanok kiutalását a keresztény lakosság számára.
A Magyarországi Zsidó Szociális Segély (MAZS) Alapítvány legfontosabb feladata a holokauszt túlélőkről való gondoskodás. De vannak közöttünk, a MAZS csapatban is sokan, akiknek a fenti leírás nem csak könyvekből, internetes oldalakról vagy a töri óráról sejlik föl – hanem a családtörténetük része. A H80 emlékév méltó, érdekes, izgalmas, újszerű programjaival lesz főhajtás az áldozatok és a túlélők felé.
És csöndes együttérzés azokkal, akik az ólomsúlyú családi legendáriumot cipelik.
„A MAZS Alapítvány Holokauszt Túlélőket Támogató Programja otthoni szolgáltatásokat nyújt a zsidó származású holokauszt túlélőknek, ezzel lehetővé téve, hogy a saját otthonaikban kellő méltósággal, a lehető legjobb életminőségben éljék életüket.”